Autó Németországból Svájcba: a folyamat nyolc lépésben

A német használtautó-állomány a német nyelvterület legnagyobbja, és a mennyiség önmagában nyomja az árat. Egy keresett modellnél ott tucatnyi összehasonlítható autó áll egymás mellett; Svájcban gyakran csak maroknyi. Az az eladó, akinek sűrű a kínálat, másként alkuszik, mint az, akinek az autója a környéken az egyetlen ilyen.

A második ok az állomány összetételében rejlik. Németországban elterjedtebbek a nagy dízelmotorok és a magas futásteljesítmény, az összkerékhajtás és az automata váltó viszont ritkább és drágább. Svájcban a kereslet éppen fordítva néz ki. Ez megfigyelés abból, amit mindkét oldalon hirdetnek, nem természeti törvény — de megmagyarázza, miért vándorolnak éppen a nagy motoros kombik és a vontatásra alkalmas autók a határon át.

Amit a hirdetési ár nem mond: közte és a svájci rendszám között ott van a svájci gépkocsiadó (Automobilsteuer), a behozatali adó (Einfuhrsteuer), az átszállítás, a vizsga és a forgalomba helyezés. A vám 2024. január 1. óta már nem tartozik ezek közé, a behozatalt azonban így is be kell jelentened. A számítás akkor jön ki, ha a különbség nagyobb ennél az összegnél — és Svájcban keresett fiatal modelleknél ritkán jön ki.

A sorrend nem ízlés kérdése. Minden lépés olyan dokumentumot feltételez, amelyet az előző hozott létre, és két ponton nincs visszaút: a határon való bejelentés nélkül nincs kiszabási határozat (Veranlagungsverfügung), kiszabási határozat nélkül pedig a kantoni közlekedési hivatal (Strassenverkehrsamt) nem fogadja el az autót.

Három dokumentum dönti el, hogy a forgalomba helyezés hatósági ügyintézés lesz-e, vagy szakvélemény. A megfelelőségi nyilatkozat — Európa-szerte COC-igazolásnak hívják — szabványos formában tartalmazza a műszaki adatokat, a kipufogógáz- és zajértékekkel együtt. A német Zulassungsbescheinigung I. és II. része (a forgalmi engedély és a törzskönyv megfelelője) azt igazolja, kié az autó, és mi történt vele eddig. A műszaki vizsga (Hauptuntersuchung, HU) utolsó jelentése azt mutatja, mit látott legutóbb egy vizsgáztató.

A COC az a pont, ahol egy import megbukik. Ha mellékelve van, a svájci vizsga formalitás. Ha hiányzik, a közlekedési hivatal külön igazolást kér a kipufogógázról és a zajról, és ez a közterhek után a legnagyobb egyedi tétel. Kérdezz rá a megtekintés előtt, és kérj róla fotót — nem azt az ígéretet, hogy „biztosan van valahol”.

Csak ezután jön az adásvételi szerződés. Rögzítenie kell, hogy az autót Svájcba történő kivitelre adják el, ki vonja ki a forgalomból, ki adja vissza a rendszámtáblákat, és mikor mennek át az okmányok és a kulcsok. Kereskedői vételnél bele tartozik a kérdés, hogy a számla külön feltünteti-e az áfát, vagy a különbözet szerinti adózás alapján állították ki — ettől függ, hogy egyáltalán van-e mit visszakérni.

A Svájcba behozott autó nem marad német rendszámtáblákon. A kivonás a német forgalmi hatóságnál (Zulassungsstelle) történik, ott a rendszámtáblákról eltávolítják a pecsétet. Amíg ez nem történt meg, a kiviteli országban a gépjárműadó (Kfz-Steuer) és a biztosítási kötelezettség tovább fut — ez az a tétel, amelyet a vevők a leggyakrabban figyelmen kívül hagynak, mert csak hónapokkal később jelenik meg beszedésként a számlán.

Magára az útra három lehetőség van: egy német rövid idejű rendszám (Kurzzeitkennzeichen), egy kiviteli rendszám (Ausfuhrkennzeichen), vagy egyáltalán nincs rendszám, helyette utánfutó. A kiviteli rendszám a tiszta út a határon át, mert kifejezetten erre a célra adják ki, és olyan biztosítással jár, amely a célországban érvényes. Hogy mikor melyik változat illik, azt részletesen a külön, az átszállításról szóló cikk tárgyalja.

Az utat tervezd hétköznapra és személyzettel ellátott vámállomásra. Ez nem részletkérdés: aki este vagy vasárnap egy személyzet nélküli határon megy át, annak nincs bejelentése, és az utólagos vámkezelés több időbe kerül, mint bármilyen kerülő.

Az illetékes a Szövetségi Vám- és Határbiztonsági Hivatal (Bundesamt für Zoll und Grenzsicherheit, BAZG). A bejelentés a belépéskor történik, egy személyzettel ellátott állomáson, az autóval a helyszínen. Be kell mutatni az adásvételi szerződést vagy az árat feltüntető számlát, a külföldi járműokmányokat és a személyi igazolványodat. Aki másnak hozza be az autót, annak meghatalmazás is kell.

Ennek a lépésnek az eredménye a kiszabási határozat, Svájcban 13.20A űrlapként ismert. Ez az a dokumentum, amely nélkül később semmi sem megy tovább: a közlekedési hivatal kéri, és nélküle nincs rendszám. Ezenkívül határidőt is tartalmaz, amelyen belül az autót forgalomba kell helyezni.

A vámállomások nyitvatartása nagyon eltér, és a kisebb átkelőknél nem mindig van ott valaki. Egy telefonhívás az előző napon az egész import legolcsóbb része.

Behozatalkor két közteher esedékes, és nem ugyanazon mennyiség alapján számítják őket. Ezért nem lehet becsülni úgy, hogy egy százalékot számolsz a vételárra. A vám, amely korábban harmadikként jött hozzájuk, megszűnt.

Az Automobilsteuer és a behozatali adó aktuális mértékeit a BAZG teszi közzé. Változnak, és egy útmutatóban álló szám, amely régebbi az utolsó változásnál, rosszabb, mint a semmi — az olvasó számol vele, és mellé lő. Ami gyakorlatilag soha nem változik, az az adóalap, és ez fentebb áll.

Magadnak ebben a sorrendben számolj: a vételár plusz a határig tartó szállítás adja azt az értéket, amelyre szükség van. Vám már nem jön hozzá. Erre az értékre az Automobilsteuer. A kettő összegére, a svájci rendeltetési helyig tartó további szállítással kiegészítve, a behozatali adó. Aki ehelyett átalányos felárat számol a vételárra, rendszeresen alábecsüli az utolsó tételt, mert a behozatali adó már a megnövelt összegre vonatkozik.

Ehhez jönnek a vizsga és a forgalomba helyezés kantoni díjai, valamint a rendszámtáblák. Kantononként eltérnek; a saját kantonod közlekedési hivatala felsorolja őket.

A kötelező felelősségbiztosításnak a forgalomba helyezés előtt fenn kell állnia. A visszaigazolás elektronikusan megy a közlekedési hivatalhoz; neked nem kell erről semmit bemutatnod, de a szerződésnek futnia kell, különben az időpontot lemondják. Egy hívás a biztosítóhoz az alvázszámmal általában elég.

A kipufogógáz- és zajigazolásnál az első lépés kifizetődik. Ha a COC megvan, általában az abban szereplő értékek elegendők. Ha hiányzik, a hivatal saját vizsgálatot kér, időponttal és díjjal, és olyan autóknál, amelyeket sosem az európai piacra építettek, ebből egyedi szakvélemény lesz. A tengerentúli import árelőnye ezen a ponton rendszeresen teljesen elolvad.

Minden behozott autót be kell mutatni a kantoni közlekedési hivatalnál, függetlenül attól, mennyire friss a német műszaki vizsga. Az érvényes HU nem helyettesíti a járműellenőrzést (Motorfahrzeugkontrolle). Az a kanton illetékes, ahol az üzembentartó lakik, nem az, ahol az autó áll.

A bemutatáshoz kell a kiszabási határozat, a külföldi járműokmányok, a COC és a biztosítás igazolása. A műszaki állapotot svájci előírások szerint vizsgálják — ide tartoznak olyan pontok, amelyek Németországban nem játszanak szerepet, például egyes világítóberendezések kivitele és a bejegyzett méretű gumiabroncsok.

Az időtervezéshez nagyságrendként: a vámkezelés egy nap, a közlekedési hivatali időpont kantontól és évszaktól függően egy-négy hét. Egyedi szakvéleménnyel inkább két-három hónap. Ez nagyságrend, nem ígéret — tavasszal szűkebbek az időpontok, mint novemberben.

Három helyzet tesz egy kedvező vételből drága vételt. Az első a hiányzó COC-okmány, mert a vizsgát formalitásból szakvéleménnyé változtatja. A második egy csekély árelőny, amelyet a vételárra számított átalányos felárral számoltak ki: a behozatali adó olyan összegre vonatkozik, amelyben az Automobilsteuer és a szállítás már benne van, és éppen ezt a tételt becsüli alá a felár. Egy kis előny így gyorsan elfogy.

A harmadik egy hiba, amely csak a járműellenőrzésnél tűnik fel. Egy Svájcban vásárolt autónál ezt az eladóval tárgyalod meg; importnál az autóval a célországban állsz, az eladó külföldön van, és az adásvételi szerződés valószínűleg kizárja a szavatosságot. Egy független szerviz általi vizsgálat vásárlás előtt ezért importnál nem luxus, hanem éppen erre az esetre szóló biztosítás.

És van egy helyzet, amelyben a számítás szinte mindig kijön: egy régebbi, nagy motorú, gazdag felszereltségű autó, amely Németországban bőven akad, Svájcban pedig keresett. Ott nagy az árkülönbség, a közterhek abszolút értelemben alacsonyak, és a COC mellékelve van, mert az autót az európai piacra építették.