Mild hibrid, full hibrid, plug-in — a különbség

Minden hibridnek van belső égésű motorja, egy elektromos gépe és egy energiatárolója. És mindegyik ugyanarra az alapgondolatra épít: a fékezési energiát, amely egyébként hőként vész el a féktárcsákban, az elektromos gép visszajuttatja a tárolóba, és később ismét a haladásra használja. Ez az egyetlen pont, ahol a hibridek valóban energiát nyernek — minden más áthelyezés.

A második közös előny a működési pont. Egy belső égésű motor csak a fordulatszám és a terhelés egy szűk tartományában dolgozik hatékonyan; városi forgalomban ritkán van ott. Egy elektromos gép erre a tartományra kényszerítheti a motort azzal, hogy átveszi a terhelési csúcsokat vagy elvezeti a többletet. Ezért takarítanak meg a hibridek a legtöbbet városi forgalomban és a legkevesebbet autópályán.

A különbség az, hogy mekkora az elektromos gép, mennyi energiát fogad be a tároló, és hogy kívülről tölthető-e. Ettől függ minden más.

A mild hibrid a generátort és az indítómotort egyetlen elektromos géppel váltja ki, többnyire saját 48 voltos fedélzeti hálózaton és egy kis akkumulátorral. A szíjhajtásnál vagy a motor és a váltó között ül. Az a döntő, amit nem tud: a mild hibrid nem megy elektromosan. Ehhez sem teljesítménye, sem tárolt energiája nincs.

Amit tud, az háromféle. Fékezéskor és lassításkor energiát nyer vissza, induláskor és gyorsításkor rövid lökéssel támogatja a motort, és lehetővé teszi a szabadonfutást: állandó sebességű haladásnál, terhelési igény nélkül a motor leáll, miközben a fedélzeti hálózat ellátása tovább működik. Az utána következő indítás olyan gyors és csendes, hogy a vezető alig veszi észre.

A megtakarítás valós, de kicsi — a fogyasztásban alacsony, egyjegyű százalékos tartomány, leginkább városi és országúti üzemben. Cserébe a többletráfordítás csekély, a tömeg alig nő, és nincs tároló, amely drágán öregedhetne. Használtautóként a mild hibrid műszakilag majdnem olyan bonyolulttalan, mint egy hagyományos belső égésű autó.

A full hibridnek jóval nagyobb elektromos gépe van — gyakran kettő — és egy egy-két kilowattórás nagyságrendű tárolója. Ezzel rövid szakaszokat tisztán elektromosan tehet meg: elindulni, araszolni dugóban, átgurulni egy 30-as zónán. Töltése kizárólag fékezési energiából és a belső égésű motorból történik; konnektor nincs.

Az elterjedt konstrukció a fordulatszámot és a nyomatékot bolygóművel választja el a kerekektől, így a belső égésű motor a haladási sebességtől függetlenül a legkedvezőbb tartományában futhat. Ez magyarázza a jellegzetes hangot is gyorsításkor: a motor fordulatszáma a teljesítményigényt követi, nem a sebességet.

A városi forgalomban a nyereség jelentős, mert ott állandóan fékeznek és indulnak. Autópályán szinte semmire zsugorodik: állandó sebességű haladásnál nem fékeznek, tehát nincs mit visszanyerni, a többlettömeget pedig cipelni kell. Aki főként autópályán jár, full hibriddel elsősorban kényelmet és csendes járást vásárol, nem fogyasztást.

A plug-in hibrid felépítése ugyanaz, mint a full hibridé, de a tárolója tízszer vagy annál is többször nagyobb, és van egy csatlakozója, amelyen kívülről tölthető. Így említésre méltó szakaszt tesz meg tisztán elektromosan — a legtöbb mindennapi úthoz elég —, és minden máshoz teljes értékű belső égésű motor van a fedélzeten.

Papíron ez a legjobb a világok között. A gyakorlatban minden egy feltételen múlik: töltenie kell. Az a plug-in, amely soha nem lóg a kábelen, egy belső égésű autó, amely több száz kilogramm akkumulátort és elektromos gépet szállít — és ennek megfelelően többet fogyaszt, mint ugyanaz a modell hibrid hajtás nélkül. Ez nem szélső eset; ez a leggyakoribb minta a cégautóként futott autóknál.

Ebből következik az egyetlen értelmes vásárlási szabály erre a konstrukcióra: a plug-in akkor éri meg, ha otthon vagy a munkahelyen töltesz, és a napi utaid többnyire beleférnek az elektromos hatótávolságba. Ha e két feltétel egyike hiányzik, a full hibrid az őszintébb választás, a tisztán elektromos autó pedig a következetesebb.

A konstrukció önmagában nem mond semmit; csak a vezetési profil csinál belőle számítást. Négy profil a legtöbb esetet lefedi:

Fontos itt az önmagunkkal szembeni őszinteség. A profil az elmúlt tizenkét hónap profilja, nem az, amelyet a következőkre elképzelünk — a nyaralóút, amely évente kétszer van, nem tolja el a számítást.

Minden hibrid két hajtást hordoz. A mild hibridnél ez alig számít a tömegben, a full hibridnél érezhető, a plug-innél jelentős. A nagyobb tömeg több energiát jelent a gyorsításhoz, nagyobb gördülési ellenállást, nagyobb gumi- és fékkopást, és sok esetben kisebb terhelhetőséget. Egy kombinál, amely teli rakottan megy nyaralni, a terhelhetőség az a szám, amelyet előre utánanézel.

A bonyolultság a második számítás. Két hajtás két hűtőkört, egy teljesítményelektronikát, egy nagyfeszültségű fedélzeti hálózatot és egy mindkettőt koordináló vezérlést jelent. Cserébe elmarad az indítómotor és a generátor, és a fékek tovább bírják, mert a lassítás nagy része elektromosan történik — ami viszont oda vezet, hogy a féktárcsák inkább rozsdásodnak, mint kopnak. Ezért a próbaúthoz hozzátartozik egy határozott fékezés.

A mild hibridnél a 48 voltos akkumulátor kicsi, és az autó értékéhez képest olcsón cserélhető. A full hibridnél a tároló nagyobb, de még mindig áttekinthető, és az üzemi stratégia szűk töltési ablakban tartja, ami kíméli. A plug-innél a tároló a jármű legdrágább egyedi tétele, és az állapotát úgy kell megvizsgálni, mint egy elektromos autónál.

Egy plug-in előző tulajdonosához intézett két kérdés többet mond el bármely prospektusadatnál: milyen gyakran töltötték, és hol? Egy autó, amely minden este a saját fali töltőn lógott, másféle fogyasztási lefutású, mint az, amelynek töltőkábele még eredeti csomagolásban fekszik a csomagtartóban. A töltőkábel maga is használható jelzés.

És a jelzés, amely gyakran hiányzik: a full hibrideknek és a plug-in hibrideknek is általában van saját, hosszabb garanciájuk a nagyfeszültségű tárolóra, amely időhöz és futásteljesítményhez kötött, és tulajdonosváltáskor többnyire tovább fut. Hogy meddig fut még, az az áralku tárgya.

Mielőtt egy konstrukció mellett döntesz, jegyezd fel egy héten át az útjaidat: hosszt, környezetet, tempót. Utána tíz perc alatt megszületik a döntés, mert a számítás szinte magától kijön — a nagyobb városi arány a full hibrid mellett szól, a konnektor a parkolóhelyen plusz a rövid mindennapi utak a plug-in mellett, a magas autópálya-arány mindkettő ellen.

És ha a válasz az, hogy majdnem minden út rövid, és van töltési lehetőség, akkor ennek a számításnak a következetes folytatása nem hibrid, hanem elektromos autó. A hibrid azoknak a helyes választás, akiknél pontosan e két feltétel egyike hiányzik.