Töltés a célnál: dugalj, szálloda, kemping

A feltöltött energia a teljesítmény és az idő szorzata. Ezt a szorzást alábecsülik, mert a teljesítmény a kijelzőn áll, az idő pedig nem. Egy szerény kapcsolat, amely tizenkét órán át dolgozik, többet ad, mint egy erős oszlop egy kávészünet alatt — és úgy adja, hogy közben senki nem áll mellette várakozva.

Ebből adódik a sorrend minden utazásnál: először tisztázd, hol alszol, és van-e ott áram; csak utána tervezd meg az útvonalat. Aki fordítva csinálja, töltési megállókból építi fel az utat, és csodálkozik, hogy az fárasztó.

A második előny műszaki jellegű. A kis töltési teljesítmény kis C-rátát, kevés hulladékhőt és szabadon választható töltési ablakot jelent — beleértve azt a lehetőséget is, hogy a legfelső százalékok alatt maradjunk. Ez a legkíméletesebb bánásmód, amelyben az akkumulátor utazás közben részesülhet.

Európa nagy részén azonos a feszültség és a frekvencia. A háztartási dugalj formája ennek ellenére nem mindenhol ugyanaz: Svájcnak saját rendszere van eltolt érintkezőkkel, Franciaország és Belgium földelőtüskét használ az oldalsó földelőlemezek helyett, Olaszországban több átmérő létezik egymás mellett, Dánia, Írország és az Egyesült Királyság pedig mind egy-egy további kialakítást használ. A piperetáskában lévő utazóadaptert nem erre találták ki.

A különbség nem a forma, hanem a tartós terhelés. Egy hétköznapi töltőkészülék adaptere annak a tizedét veszi fel, amit egy vésztöltő kábel órákon át felvesz. Az olcsó utazóadaptereknek kicsi az érintkezőfelületük, és rugalmas lemezérintkezőik vannak; tartós terhelés alatt felmelegszenek, a melegedés pedig a megperzselődés előszobája. Aki külföldön háztartási dugaljból tölt, olyan adaptert igényel, amelyet a töltőkábel tartós áramára méreteztek, és ennek megfelelően fel is van tüntetve.

Ehhez jön, ami a dugalj mögött van, és ez nem látszik rajta. A régebbi épületekben több helyiség egy áramkörön van, a kapcsok évtizedek alatt megöregedtek, és az áram-védőkapcsoló (FI-relé) egyes helyeken egyáltalán nincs meg, vagy nem olyan fajta, amilyet egy egyenáramú közbenső körös autó megkövetel. A bérbeadó engedélye nem a telepítés megítélése.

Kempingekben, műhelyekben, gazdaságokban és sok mélygarázsban kék vagy piros ipari dugalj található. A kék egy fázist vezet, a piros hármat. Mindkettő tartós terhelésre készült, nagy, kerek érintkezői, zárja és tömítése van — pontosan azok a tulajdonságok, amelyek a háztartási dugaljból hiányoznak. Ahol van ilyen dugalj, minden tekintetben előnyben kell részesíteni a háztartási dugalj helyett.

Az áramerősség magán a dugaljon áll, és azt mutatja, mi megengedett — nem azt, hogy hátul az elosztónál ténylegesen mivel van biztosítva. Kempingben a biztosítás állásonként gyakran jóval kisebb, mint amire a kialakítás következtetni enged, mert az egész hely egy közös betáplálásról üzemel. Ezért a biztosításra vonatkozó kérdés a bejelentkezéshez tartozik, nem a vacsorához.

A vésztöltő kábelhez mindkét kialakításra léteznek adapter-előtétek. Ezek az utazófelszerelés legértelmesebb részei, mert a rögtönzött megoldásból rendeset csinálnak. Amit nem tudnak: növelni a teljesítményt. A határ továbbra is a fedélzeti töltő, és egy egyfázisú kék dugaljnál a háromfázisra méretezett autó is egyfázisúan tölt.

„Vannak töltőállomásaik?” a rossz kérdés, mert a válasz szinte mindig igen, és szinte soha nem azt jelenti, amire a vendég gondol. Egy száz szobás háznak, amelyben két töltőpont van, vannak töltőállomásai. Amit tudnia kell annak, aki este érkezik, az más.

Azok a kérdések használhatók, amelyek számot vagy egyértelmű nemet kényszerítenek ki. Hány pont, milyen csatlakozó, váltakozó vagy egyenáram, foglalással vagy anélkül, sorompó mögött vagy szabadon hozzáférhetően, egy bizonyos kártyával vagy anélkül. És a legfontosabb a végére: van-e emellett egy hétköznapi dugalj a garázsban, ahol vészhelyzetben éjszaka egy kicsit utántölthetsz?

Az a válasz, hogy „két pontunk van, mindkettő Type 2, foglalás nélkül”, használható, mert tervezést tesz lehetővé: teljes kihasználtság esetén reggel a következő nyilvános oszlophoz hajtunk, és mégsem esett ki egyetlen út sem. A „vannak töltőállomásaink” válasz nem tesz lehetővé tervezést, és ezért semmit sem ér.

A legtöbb vésztöltő kábelnél és sok autónál beállítható a töltőáram. Ez a beállítás ismeretlen hálózatnál a legfontosabb eszköz: az alacsonyabb áram kevésbé terheli a dugaljat, a kapcsokat és a betáplálást, és ez a különbség egy izgalommentes éjszaka és egy meleg dugalj között.

Hogy közben alig veszítünk valamit, ugyanaz a szorzás mutatja, mint korábban. Az áram szorozva a feszültséggel a teljesítmény, a teljesítmény szorozva az órákkal az energia. Egy hosszú éjszaka alatt az óvatosan beállított áram is használható mennyiség marad — a legtöbb út napi szükségletére elég.

Fogd meg a dugaljat fél óra múlva. A kézmeleg normális, a határozottan meleg ok arra, hogy tovább csökkentsd az áramot, a forró pedig ok arra, hogy kihúzd a dugót, és hagyd az egészet. Ez az ellenőrzés semmibe sem kerül, és helyettesít minden műszaki tájékoztatást, amelyet úgysem lehet megkapni.

Az elektromos autó utazófelszerelése áttekinthető, és minden olyan napon használhatatlan, amikor egy része otthon marad. Ezért tartósan az autóban a helye, nem a pincében.

Ide jön még egy információ, amely nem tárgy: az autó által felvett legnagyobb váltakozó áram és a fázisok száma. Aki ezt nem tudja, sem egy dugaljat nem tud megítélni, sem beállítást választani. A járműdokumentumokban áll, és két perc alatt utánanézhető.

Az az utazás, amelyen minden éjszaka töltenek, útközben már csak a napi szakaszhoz szükséges energiát igényli. Ez más tervezés: nem az autó hatótávolsága határozza meg a napot, hanem az az útszakasz, amelyet amúgy is meg akartál tenni. A gyorstöltő megálló a terv részéből kivétellé válik.

Különösen jól látszik ez ott, ahol a gyorstöltő folyosók ritkák. A nagy tengelyektől távol eső régiókban, szigeteken és hegyi völgyekben a célhelyi dugalj nem vészmegoldás, hanem a tényleges infrastruktúra. Aki oda utazik, a szállást a csatlakozó szerint tervezi, nem fordítva.

És marad egy szabály arra az esetre, ha a célnál mégsem működik semmi: az utolsó szakaszt soha nem úgy tervezzük, hogy a maradék éppen csak elég legyen. Aki elegendő tartalékkal érkezik, másnap reggel választhat. Aki nélküle érkezik, annak nincs választása.