Az átadás-átvételi jegyzőkönyv: a sorok, amelyek megvédenek

Az adásvételi szerződés a megegyezéssel jön létre, az átadás később történik — néha percekkel, néha napokkal. A kettő között van az a tér, ahol a legtöbb vita keletkezik: a vevő azt mondja, az ajtón lévő karcolás korábban nem volt ott. Az eladó azt mondja, más volt a kilométeróra-állás. Mindketten helyesen emlékeznek arra, amit látni akartak.

A jegyzőkönyv bezárja ezt a teret. Egy állapotot rögzít egy időpontban, mindkét fél aláírásával. Így nem szerződés, és nem is pótol egyet, hanem bizonyíték — az egyetlen, amelyet a két fél közösen készített.

A második ok időbeli. Az átadástól a kockázat a vevőre száll: ami utána történik, az az ő dolga, ami előtte volt, az a tiéd. Rögzített időpont nélkül ez a határ elmosódott, és az elmosódott határokat kétség esetén annak a rovására értelmezik, aki igazolhatta volna őket.

A dátum és az időpont a legfontosabb két adat az egész iratban, és legtöbbször ezeket hagyják ki. Ezek döntik el, kinek számítják be az aznap délutáni sebességtúllépést, mikortól nem a tiéd már egy parkolási díj, és mikortól nem tartozik a te értelmezésed szerint a motorkár a te felelősségi körödbe.

Azt az időpontot jegyezd fel, amikor a kulcsot átadták, nem azt, amikor találkoztatok. Magáneladásnál az érkezés és az indulás között könnyen két óra telik el megtekintéssel, próbaúttal, alkudozással és bankba menéssel, és ez alatt az érdeklődő már vezeti az autót.

Ha a szerződéskötés és az átadás elválik — a vevő ma ír alá, és hétvégén viszi el az autót —, mindkét időpont kerüljön az iratba, és közéjük egy sor arról, ki használja és biztosítja az autót addig. Ez az a rés, ahol a legkellemetlenebb esetek keletkeznek: az autó ki van fizetve, de még nálad áll, és ráesik egy faág.

A kilométeróra-állás szerepel az adásvételi szerződésben, és ez nem elég. A szerződés aláírása és az átadás között kilométerek telhetnek, és a próbaút után úgyis más szám áll a kijelzőn. Írd be az átadáskori állást a jegyzőkönyvbe, és fotózd le a műszeregységet egy napilappal együtt, vagy a telefon dátumot mutató kijelzőjével, vagy egyszerűen úgy, hogy az időpont is rajta legyen a képen.

A fotó mindkét felet védi, és éppen ezért mindketten egyetértenek vele. Neked azt támasztja alá, hogy a szerződésben szereplő adat az átadás időpontjában helyes volt — a magáneladók elleni leggyakoribb vád a hamis futásteljesítmény, és egy kép egy mondattal lezárja a vitát.

Ha az autóban digitális fedélzeti számítógép van, fotózd le külön a következő szervizre figyelmeztető kijelzést, és ha van, a guminyomás- vagy kopásértéket. Ezek olyan adatok, amelyekre utólag nem lehet puszta állítással hivatkozni, és megmutatják a vevőnek, hogy nincs mit eltitkolnod.

A „jó állapot” nem állapotleírás, hanem vélemény, a véleményt pedig utólag lehet vitatni. Használható egy fotósorozat, amelyet a jegyzőkönyvvel együtt tárolnak, és amelyre a jegyzőkönyv kifejezetten hivatkozik: „Az átadáskori állapot a mellékelt tizenkét felvételből adódik, amelyeket a két fél közösen készített.”

Fotózz körben, nappali fényben, nagyjából két méterről, majd még egyszer közelről minden olyan helyen, ahol valami van. A meglévő sérülések különösen kerüljenek a képre — nem azért, mert lenyomják az árat, hanem mert különben később újnak számítanak.

A felvételeket a vevővel közösen készítsd, ne előtte egyedül. Egy képet, amelynek keletkezését mindketten láttátok, később nem vitatnak; egy a te archívumodból bármilyen dátumot viselhet. Ha egy helyről nem értetek egyet, mindkét megítélést írjátok a jegyzőkönyvbe — ez még mindig jobb, mint nyitva hagyni a kérdést.

A jegyzőkönyv második blokkja annak a listája, ami gazdát cserélt. Banálisnak hangzik, és ez az oka annak, hogy egy hiányzó pótkulcs három hét múlva követeléssé válik. Ami a listán áll és ki van pipálva, az át van adva; ami hiányzik, az bizonyíthatóan már az átadáskor hiányzott.

A listát mindkét irányban el kell olvasni. A vevőnek is érdeke, hogy rögzítve legyen, mit nem kapott meg — és az az eladó, aki ezt maga kínálja fel, hitelesebb, mint az, aki kikerüli a kérdést.

Ahol valami hiányzik, ott az is az iratba tartozik, mi következik belőle. „Pótkulcs nincs, az árban figyelembe véve” — egy sor, amely a későbbi követelést elintézi, mielőtt keletkezne. Ugyanez igaz a hiányzó szervizkönyvre, az elveszett kezelési útmutatóra vagy a kerékkulcsra, amely nem kerül elő — megnevezve és beárazva ez már nem hiba, hanem az üzlet egy tulajdonsága.

A jegyzőkönyvbe kifejezetten bele kell írni, hogy a vételár teljes egészében megérkezett, és milyen módon. „Vételár teljes egészében megkapva, készpénzben, a bank pénztáránál megszámolva” vagy „Vételár jóváírva a számlán, a jóváírást ellenőriztem” — két mondat, amely később megspórol egy kellemetlen vitát. Egy bejelentett átutalás nem ide tartozik, mert akkor az ár még nem folyt be.

A második mondat a forgalomba helyezésre vonatkozik. Rögzítsd, milyen állapotban adták át az autót — forgalomba helyezett, kijelentett, a táblákat leadták — és meddig kell a vevőnek átíratnia. Egészítsd ki azzal, hogy ő viseli az átadás időpontjától keletkező összes költséget, a bírságokat, díjakat és adókat is.

Ha a rendszámokat megtartod vagy leadod, az is az iratba tartozik, számmal. Különben sehol nem áll, hogy nálad maradtak, és olyan rendszám, amelynek hollétét senki sem tudja igazolni, rossz kiindulópont.

Ide tartozik az is, hogy a vevő ettől az időponttól a biztosításért felel, és az a kérdés, hogy a te biztosításod fedezete még fennáll-e abban a pillanatban, amikor elhajt. Mindkettő két mondat alatt elintézhető, és káresetnél az a különbség egy bejelentés és egy jogvita között.

Két azonos szövegű példány, mindkettőt mindketten aláírják, mindenki visz egyet. Ha a fotókat nem nyomtatják ki, elég a szövegbeli hivatkozás és egy közös időbélyeg: küldd el a vevőnek a képeket még a parkolóban, akkor ugyanazzal az időponttal megvannak neki is, mint neked.

A végén fotózd le az aláírt jegyzőkönyvet és az adásvételi szerződést. A papír elvész, és egy telefonon lévő felvétel már több eljárást eldöntött, mint bármelyik eredeti egy iratgyűjtőben.

Mindkettőt addig érdemes megőrizned, amíg a vevő egyáltalán még érvényesíthet valamit — a törvényes határidők az átadástól számított egy-két év nagyságrendjében mozognak, és a pontos adat a svájci Obligationenrechtben (kötelmi jogi törvény), illetve a német Bürgerliches Gesetzbuchban (Polgári Törvénykönyv) található. A ráfordítás egy iratgyűjtő-rekesz; a haszon pontosan egyszer mutatkozik meg, de akkor teljes egészében.